Még egészen friss a blog, és máris kapok olyan visszajelzéseket, amelyek szerint kicsit "sok a női vonal". Ez enyhén megráz. El is mondom, miért.
Évek óta beszélgetek egy ifjúsági program önkénteseként a téma iránt érdeklődő fiatalokkal - eleve főként lányok keresnek meg engem. Elő szokott kerülni, hogy nyilvánvaló tragédiákon kívül (egy családtag halála, nemi erőszak, ilyesmik) konkrétan semmitől nem félnek annyira, mint a hízástól. Fiúkkal ez nincs így. Vagy nézzünk egy másik, rendszeresen visszatérő gondolatot! Meg szoktam említeni, hogy sok kövér ember annyira szégyelli magát a külseje miatt, hogy szinte ki sem lép az utcára. Ilyenkor gyakran jön egy ellenérv: "Dehát nekem van ismerősöm, aki kb.160 kiló, és rengeteg barátja van, igazi társasági ember!". Amikor rákérdezek, mindig kiderül, hogy az illető hímnemű. El tudtok képzelni egy 160 kilós nőt, akinek boldog, pezsgő, különösebb korlátoktól, atrocitásoktól mentes szociális élete van? Én nem. Egyértelmű a különbség a társadalmi megítélésében elhízott nők és elhízott férfiak között. Túlsúlyos nőkre alkalmazott, sértő jelzőket nem sorolnék fel, mindannyian ismerjük őket. Állítsuk ezekkel szembe azt gondolatban, hogy a férfiak "megemberesedtek", illetve "mackók", akikhez direkte "jó hozzábújni". És akkor még nem is említettem, hogy a "férfi 100 kilónál kezdődik". Ugyebár.
Sok-sok kutató vitatkozik ebben a pillanatban is arról, hogy a klasszikus evészavarok milyen mértékben érintik a nőket, és milyen mértékben a férfiakat. Szeretnék majd írni erről egy külön posztot, itt csak néhány adalékot említenék meg a mostani témához; nevezetesen hogy a kényszeres- és érzelmi evés és a túlsúly értelmezéséhez miért elengedhetetlen a gendertudatos szemléletmód. Az egyik alapvető probléma az evészavarokkal kapcsolatban az, hogy az érintettek szégyellik őket. Nos, ismerjük a hagyományos férfiszerepet: legyél erős, ne sírj, és ha a borotvahabon meg a szappanon kívül más is van a fürdőszobádban, akkor buzi vagy. Értsd: ha "túl sokat" foglalkozol a testeddel, akkor nem felelsz meg a klasszikus férfiszerepnek, és a szerep meg nem felelésekért a társadalom büntetni szokott. Férfiaknál ez lehet például a szinte cukinak tekinthető "úristen, nővé változol!"-és utána harsány röhögés a haveroktól- tehát egy viccnek álcázott kőkemény gúnyolódás, és figyelmeztetés arra, hogy az illető nagyon feszegeti a saját nemi szerepének a határait. ( Hallottam már olyat is, hogy egy férfi kritizálta az öccsét, mert az túl nőiesen(!!!) köhögött ). Ilyen klímában a férfiak természetesen titkolni fogják az evészavaraikat. Ezeket persze a nők is titkolni szokták, csak egy kicsit más okból. Az, hogy egy nő testének tökéletesnek kell lennie, tulajdonképpen társadalmi alapvetés. Hogyan lehetne akkor vállalható, ha valaki olyan undorítóságot művel, mint például hogy rendszeresen, szándékosan hány? Az, hogy javarészt épp azért hány, hogy tökéletes legyen a teste ( vagy legalább egy kicsit kevésbé tökéletlen ), az nem mentség. És jól értsük meg: semmi nem mentség. Viccek, stand-upok tucatjai szólnak arról például, hogy milyen csúnya, amikor egy idősebb nőnek lóg a melle. Nem mentség, hogy 3 gyereket szoptatott. Nem mentség, hogy 100 éves. Nem mentség, hogy emberi lény, és a férfiakéhoz hasonlóan a testére biológiai szabályok vonatkoznak. Nincs mentség, egyáltalán. Az, hogy a "mentséget" miért éppen a férfiaktól kellene kérni...ebbe már tényleg ne is menjünk bele.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mivel a nők külseje erősen meghatározza azt, hogy milyen könnyen vagy nehezen kapnak állást, mit jelenthet jövedelmi szempontból az, ha valaki nemcsak hogy nő, de még ráadásul láthatóan elhízott is. Hamarosan posztolok egy, ezt a témát vizsgáló hazai kutatást; addig is és elmélkedjünk kicsit ennek a grafikonnak ( 2009, OTÁP ) az adatain!
Foglaljuk tehát össze. Minket nőket súlyosabb szerepelvárások terhelnek a testünkkel kapcsolatban. Ha mi kövérek vagyunk, annak sokkal több szociális és gazdasági következménye van, mint ha a férfiak híznak el. Minket megoszt a testsúlyunk (nézzünk csak vissza a grafikonra), a kövér és sovány férfiak egymást vidáman hátbaveregetve gúnyolják a "nem megfelelő külsejű" nőket. Mégis hogy lehetne túl sok a női vonal?
