Egy egészen friss kutatás olyasmit derített ki a fiatalkori cukorfogyasztásról, aminek aligha örülhet bárki is. A jó hír az, hogy a kísérletek egyelőre még csak a "hipotézisünket patkányokon teszteljük" fázisban vannak; így maradt egy halvány remény arra, hogy az embereknél nem mutatkozik majd ez a bizonyos hatás. Lássuk a vizsgálat részleteit!
Sajnos a kutatók nem mindig bánnak jól szegény kis kísérleti patkányokkal. A korai életszakaszokban fellépő traumák imitálására például gyakran alkalmazzák a fészekanyag-megvonást; így történt ez ebben a kísérletben is. (Ha nincs elég anyag a fészek kibélelésére, az anyapatkány viselkedése megváltozik, és ez stresszt okoz a kicsikben- mégpedig egész életükre kiható stresszt.) Az újszülött kispatkányok felének úgy alakították a környezetét, hogy az anyjuk ne jusson elég bélelőanyaghoz életük második és kilencedik napja között; azután viszont minden visszatért a normál kerékvágásba.
Amikor eljött az ideje, a kicsiket elválasztották az anyjuktól, és ismét két csoportra osztották őket (ezúttal véletlenszerűen), az egyik csoport ennivalót és vizet kapott; a másik ezeken felül még 25%-os cukoroldatot is, amihez szabadon hozzáférhetett. Az talán nem okoz túl nagy meglepetést, hogy az ebbe, a, cukorra szabadon rájáró csoportba tartozó fiatal patkányok súlyosabbak voltak, mint a másik csoport tagjai. Ezután viszont (tartok tőle, hogy a súlyuk megmérésénél kellemetlenebb módszerrel) megvizsgálták az agyukat; méghozzá annak hippokampusz nevű részét; aminek fontos szerepe van a memória és a stresszkezelés terén. Azt találták, hogy azok a receptorok, amelyek megkötik a kortizolt (stresszhormon), ugyanúgy kevésbé fejlődtek ki a cukrot fogyasztó,mint ahogy a korai stressznek kitett kispatkányok agyában; sőt, az idegek megfelelő felépítéséhez lényeges gének is alacsonyabb számban voltak jelen, pusztán a korai, nagy mennyiségű cukorfogyasztástól.
Az emberkísérletek- amiket etikai megfontolások miatt természetesen sokkal nehezebb megtervezni és kivitelezni - még csak ott tartanak, hogy más változókkal együtt vizsgálva igazolták a modern étkezés agysorvasztó hatását. Tökéletesen bizonyított viszont ugyanez a hatás a gyerekkori stressz esetében. Tehát amíg az, hogy a gyerekkori bántalmazás konkrét, szerkezeti változásokat okoz az agyban, egy tudományos tény, addig azt, hogy ugyanilyen komoly változásokat okoz pusztán a jelentős cukorfogyasztás, egyelőre még csak patkányok esetében állíthatjuk biztosan.
Kíváncsian várjuk a további kutatások eredményeit!
Forrás: http://www.iflscience.com/health-and-medicine/sugar-may-be-damaging-brain-extreme-stress-or-abuse