Az életben maradás érdekében minden felllehető táplálékot elfogyasztó csimpánzszerű lénytől néhány évmillió alatt eljutottunk odáig, hogy ma a fejlett világ legtöbb lakosának az jelenti a kihívást, hogy ne egyen túl sokat. Hogy ez miért olyan nehéz? Mert kisboltok, szupermarketek, élelmiszer-automaták között élünk; ugyanakkor evolúciós örökségünk még mindig arra késztet minket, hogy mindent megegyünk, ami a kezünk ügyébe kerül. Tudatosan, okosan mérlegelve kell nap-mint nap döntéseket hoznunk arról, hogy milyen táplálékot fogyasszunk el, és kordában kell tartanunk a bennünk folyamatosan ételért üvöltő majmot. Sokan vagyunk, akiknek ez az alapvető probléma még valamiféle érzelmi tényezővel is súlyosbított; sokan hoztunk rossz étkezési mintákat otthonról; és sokunknak nehezíti meg a választásainkat a környezete. Az iparilag előállított élelmiszerek egyre inkább az élvezetet, semmint a megfelelő táplálást szolgálják, és persze rengeteg múlik az anyagi helyzetünkön is.  Kevés információval rendelkezünk mind konkrétan az ételekről, mind önmagunkról: nem tudjuk, miért vagyunk kövérek (már persze azon a blődségen kívül, hogy túl sokat eszünk). Összefoglalva: az egészséges táplálkozás legtöbbünknek olyasmi, mint megmászni a Mount Everestet. Tudjuk, hogy vannak, akik képesek rá, és elviekben talán nekünk is sikerülhetne; de akkora feladatnak tűnik, hogy rá sem merünk gondolni. 

Az emberiség történetében persze gyakran előfordult, hogy intelligens válaszokat kellett találnunk különféle problémákra, így haladtunk folyamatosan előre. Tekintve, hogy a túlzott tápanyagbevitel, és a kevés mozgás miatt az elhízás egyre gyakoribb, a vele járó egészségügyi kockázatok pedig riasztóak és költségesek, a tudomány folyamatosan keresi a megoldást, ami segíthet enyhíteni a táplálkozási késztetéseink okozta károkat. A közelmúlt kutatási eredményei alapján reménykedhetünk abban, hogy ki tudják majd kapcsolni a lustaság génjét, vagy éppen az elhízásét. Lehetséges, hogy úgy fogyhatunk majd, hogy mesterségesen növelhetjük barna (energiaégető) zsírsejteink arányát; vagy egyszerűen beveszünk egy (khm) kaki-kapszulát, és ha a benne található bacilusflóra tényleg segít, nem kell még csak sportolnunk sem; mégsem fogunk hízni. Ezek a technológiák azonban még nem állnak rendelkezésünkre; így nem nagyon marad más választásunk, mint megtanulni magunknak felelősséget vállalni a kilóinkért. Személyre szabott megoldásokat kell találnunk- tekintve, hogy az emberiség története arról szól, hogy az nyer, aki az adott körülményekből a maximumot tudja kihozni; illetve az, aki ezeket az adott körülményeket a leginkább képes a saját hasznára alakítani- az adott körülményeink pedig eltérőek. A túlevőknek, túlsúlyos embereknek csak azzal kell tisztában lenniük, hogy egészségesen táplálkozni nem reménytelen küldetés; egyszerűen egy nehéz feladat, ami energia -és időbefektetést, tanulást kíván.

Az, hogy a lehetőségeinkből a legtöbbet kell profitálnunk, azt is jelenti, hogy nyugodtan elfelejthetjük az egyen-diétákat; ezek ugyanis hosszú távon tarthatatlanok, és ártalmasak. Azok az étrendi előírások, amiket mások szerkesztettek meg, soha nem lesznek igazán a sajátjaink- és minden olyan nappal, amikor valaki más utasításait követjük, egyre messzebb kerülünk önmagunktól, a saját testünkkel és táplálkozásunkkal való kapcsolatunk pedig gyengül, holott a cél éppen ezeknek az erősítése lenne. A legtöbb divatos diéta egyébként a csökkentett kalóriabevitelen alapszik (ez gyakorlatilag mindig működik, ha nincsenek hormonális problémák a túlsúly hátterében)- csak éppen ezt a csökkentett kalóriabevitelt elbujtatják valamilyen hangzatos ideológia mögé.

És ha már evolúció, nézzük meg talán ilyen szempontból a paleolit diétát. Az nem kérdéses, hogy a nyugati táplálkozási mód káros az egészségünkre- de ebből még nem következik, hogy egyenesen a kőkorszakig kell visszalépnünk az étrendünket illetően. A paleolit életmód alapelve, hogy a szervezetünk nem alkalmazkodott a ma fellelhető élelmiszerekhez, csak annyiban állja meg a helyét, hogy nem alkalmazkodott a túlfinomított, adelékanyagokkal és (zsír és cukor formájában) üres kalóriákkal  felturbózott élelmiszerekhez. Az olyasfajta szénhidrát- és keményítőforrásokhoz azonban, amelyek a mezőgazdasági termeléssel váltak elterjedtekké- nos, ezekhez igen. A zab, a köles és a hüvelyesek a legtöbb ember számára tökéletesen feldolgozható, kimondottan hasznos táplálékok- ennek ellenére tilosak a paleo-étrendben. Elsődleges élelmiszernek minősül ugyanakkor a hús- márpedig a kiemelkedően sok hús fogyasztása káros; ez valami olyasmi, amiben azért a legtöbb táplálkozástudományi szakember egyetért. Na és persze a tej...az, amit a paleo állít, hogy a tej ártalmas, hát ez egész egyszerűen nem igaz. Vannak persze emberek, akik valóban nem tudják megemészteni; mert mert a szervezetük nem termeli az ehhez szükséges enzimek ; de a  tejről ennek alapján nem jelenthető ki sem az, hogy egy szörnyű méreg lenne, sem az, hogy egy szupertáplálék- van, akinek jót tesz, és van, akinek árt.  A kőkorszaki diétával ezen kívül beszerzési problémáink is adódhatnak; de lehet,hogy egyszerűen nem lesz kedvünk csigákat és férgeket enni- sem legyilkolt ellenségeink agyvelejét. Sőt, nem is igen dönthetnénk el, miféle táplálékot keressünk, nem volt ugyanis egységes paleolit étrend, földrajzi területtől függött, ki mihez fért hozzá. Nézzük meg például, a mai, még nomád népek tagjai mit fogyasztanak (a mottó ismét az, hogy edd meg, amit a környezeted kínál).

A beszerzési problémák abból is adódnának, hogy - ahogyan mi is fejlődtünk és alakultunk az évezredek során- ugyanúgy módosultak a táplálékforrásaink is. Velük kapcsolatban is működött az evolúció- és mi, emberek, nagyban besegítettünk ebbe a folyamatba a nemesítéssel. Az a marhahús, az a csirke, ami ma elérhető, messze nem az, amit kőkorszaki őseink nagy-nagy szerencsével levadászhattak volna évszázezredekkel ezelőtt. Vagy nézzük a gyümölcsöket; konkrétan mondjuk a barackot- melynek fogyasztása engedélyezett a paleolit étrendben- csak próbáljunk meg eredeti  barackot találni...

És akkor azt a téveszmét, hogy a kőkorszaki emberek egészségesen éltek, még nem is említettük...bár élhettek volna egészségesen is akár, az átlagos életkorukat jelentő 20-33 évig, mégse szívesen cserélnénk velük, gondolom...Szóval igazándiból amit a kőkorszaki diéta állít, az egy vicc. Ugyanakkor működik- hát hogy ne működne, ha gyakorlatilag nem lehet benne szénhidrátot fogyasztani? Működne ugyanígy, ha egyszerűen azt hirdetné: egyél sovány húst, és zöldségeket, gyümölcsöket, magvakat. A fogyás így is garantált- csak kevésbé trendi a csomagolás. És persze a testsúllyal együtt csökken a vérnyomás is, a delikvens kevésbé fáradt, hiszen egyre kevesebb kilót cipel; és természetesen frissebb is, mert a fogyás sikere doppingolja. Nade ki akar úgy élni, hogy még egy nyomorult kölest sem ehet soha (nem hogy rizst, krumplit...)

Persze én is ismerek embereket, akik jól elvannak szénhidrátok nélkül (én belepusztulnék, maximum 3 nap alatt). Ők azon kevesek, akik akár hosszabb távon is tudják a paleo-diétát tartani. Azt, hogy ezen a hosszú távon mit tesz az extrém mennyiségű hús a szervezetükkel, ne firtassuk. Mondjuk úgy, hogy ők tudnak tartósan fogyni, kvázi-kőkorszaki módon. Nade mi lesz a többiekkel? Ők maradnak olyanok, mint egy háromszög, amit igyekszünk egy kör alakú nyíláson átpasszírozni? A passzírozás nem tesz jót az egészségnek. 

Keressük meg inkább a saját, hosszú távon alkalmazható megoldásainkat. Kérjünk segítséget, ismerjük meg minél jobban önmagunkat. Derítsük ki, hogy hol van a probléma gyökere. Hogy egy súlyos trauma miatt zabálunk, vagy egy irtó hülye főnökünk van, és az általa előidézett stressz miatt habzsolunk. Ne fárasszuk magunkat, ne merítsük le az energiáinkat egyendiétákkal. Használjuk a mintegy 4 milliárd év alatt kifejlődött, evolúciós csúcsteljesítménynek minősülő, átlagosan 1130 köbcentiméternyi agyunkat, és ne higyjük el senkinek, hogy pizzát zabálva is fogyni fogunk, ha előtte/utána bedobunk egy szűztea-kapszulát. Gondolkodjunk, olvassunk, beszélgessünk, figyeljünk a testünk igényeire.

És persze kerüljön el mindnyájunkat a természetes szelekció a lehető legtovább!

*Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy ez nem egyemberes feladat. Annyi nehezítő körülmény, olyan sok téves információ képez akadályt közöttünk és az egészséges testsúly között, hogy mindenképpen érdemes szakértőktől segítséget kérni.