...amiről ugyan soha nem tudom, mikor is van pontosan. Azért a kedvesem családjával kimentünk a temetőbe, és elmentünk egy régi, kedves szomszédjuk sírjához is.

A neve Éva volt, 27 évesen halt meg, anorexiában. Amikor a kedvesem még gyerek volt, Éva gyakran vigyázott rá, meg vitte suliba. Azon gondolkodtam ott a temetőben, hogy micsoda rettenetes, kegyetlen betegség ez...az anorexia a legtöbb halálos áldozatot követelő pszichés kórkép. Írtam már erről az evészavar-hét alatt; vannak ismereteim a témában; ennek ellenére nem voltam kevésbé megdöbbent és értetlen, mint a kedvesem, aki valami ilyesmit mondott: "Fogalmam sincs, honnan a fenéből szedte, hogy kövér. Egyszer odaszaladt hozzám,mikor a suli előtt álltunk a többiekkel; adott egy puszit, és utána minden fiú osztálytársam megkérdezte, hogy ki volt ez a jó csaj, és honnan ismerem. Annyira jól nézett ki!".

Hát igen. Erről van szó. Amikor egy nő létezése, értéke, egész emberi mivolta egyetlenegy attribútumára szűkül: hogy elég jó nő -e, azaz: elég sovány -e. Amikor a fogyás a végső, a legnagyobb, az egyetlen kívánatos teljesítmény; amikor nem számít a diploma, a sportban elért sikerek, a baráti kör. Amikor egyetlen dolog marad, amit kézben akarunk tartani: a testsúlyunk.

Éva a halála előtt már jó ideje nem dolgozott, nem járt el sehová, mert túl gyenge volt. Mindent elveszített; a súlya kontrollálásában bizonyos értelemben viszont győzött. 

Íme, egy lista a mások által is észrevehető figyelmeztető jelekről. 

Az érintett...

A listán szereplő tételeket azért kezeljük óvatosan: hiszen például a legtöbb nő aggódik a súlya miatt. Szintén a legtöbb nő hajlamos az élete bizonyos időszakaiban elsősorban csak a külsejére fókuszálni- ez természetesen nem jelenti azt, hogy anorexiás- bár valószínűleg azt igen, hogy fokozott veszélyben van (értem ez alatt például az esküvő előtti, vagy a nyaralás előtti drasztikus diétákat). 

Mondanom sem kell, hogy ha gyanítjuk, hogy egy hozzánk közel álló személy anorexiás, beszéljünk vele; de úgy, hogy közben ne kritizáljuk, ne ítéljük el, ne legyünk rá dühösek, ne értetlenkedjünk. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy képesek vagyunk ezt a hozzáállást fenntartani a beszélgetés során, inkább napoljuk el azt, és készüljünk fel alaposan. És amikor végül sor kerül rá, jó, ha már van nálunk elérhetőség egy megbízható szakemberhez. 

Persze ezt a beszélgetést ne halasztgassuk sokáig, minél korábban kap az érintett szakszerű segítséget, annál jobb esélye van a gyógyulásra.