Továbbiak a jogoslutságtudatról
2017. február 27. írta: kerekhely

Továbbiak a jogoslutságtudatról

Szóval, a jogosultságtudat az úgy lesz, hogy valaki elhiszi, vagy belenevelődik abba, hogy joga van másokat a saját igényei szerint használni. Például egy ügyeletes orvos lekezelően, bántóan beszél a betegeivel; egy férfi megtiltja a barátnőjének, hogy az nélküle elutazzon; vagy egy tanár a saját vallási meggyőződéseit hangoztatja egy matekórán. 

A metódus ezek mögött a viselkedések mögött három lépésből áll. Adott egy, a saját érzelmeivel, belső világával meg nem békült ember. Egy szép napon rájön, hogy a zavarodottsága miatti feszültség enyhül kicsit, ha másokat bánt; annak viszont, hogy ezt rendszeresen megtehesse, van két feltétele. Az egyik, hogy valamilyen értelemben hatalma legyen azok felett, akiket majd bántani fog (különben vagy elmenekülnének, vagy visszabántanák); a másik pedig, hogy közben azért neki magának ne legyen gyötrő bűntudata (hiszen ő maga is tudja, hogy bántalmazva, kihasználva lenni fáj). 

Az ügyeletes orvoshoz forduló ember nyilván iszonyú kiszolgáltatott; ijedt, fájdalmai vannak, veszélyben van- az orvostól függ a gyógyulása, az egészsége, rosszabb esetben az élete is. Az orvos pedig él is ezzel a hatalommal, hiszen ez jó neki- levezet némi feszültséget, ha beszól valamit a betegnek. Persze joga is van hozzá, hisz épp most mentette meg az életét, varrta vissza a kisujját; hát még így is örömmel fog távozni.

A partnerének elutazását megtiltó férfi eleve gyanakvással tekint a nőkre; talán ez a mostani is csak a pénzéért van vele. Ennek a férfinek fogalma sincs kölcsönös bizalomról, igazi szeretetről, támogatásról- azt viszont biztosan tudja, hogy a nője addig marad az övé, amíg elég szorosan magához köti, nyugodtabb így (már persze nem a nő). És hát igen, meg van győződve róla, hogy neki ehhez joga van, hát múltkor is ő fizette ki a csajnak a fodrászt, amúgy is az ő nője. Ha elengedné csak úgy, egyedül a nagyvilágba, a nő még a végén rájönne, hogy létezik jobb is annál a kapcsolatnál, mint ami most köztük van.

A  hitével a tanítványait traktáló tanár talán saját magát győzködi arról, hogy az ő felekezete minden másiknál jobban tisztában van Jézus valódi tanításaival- és a gyerekek figyelme megerősíti ebben a hitében. Nyilvánvalóan a diákjai (ha eléggé gondosan választ osztályt, korosztályt) nem nagyon fognak ellenkezni vele, ülnek, hallgatják- hiszen muszáj nekik. És hát persze ő most azért van itt, hogy felkészítse az életre a kicsiket, ehhez pedig igencsak hozzátartozik, hogy ők is megtudják, ki volt valójában Jézus, és hogy mi mindent köszönhetünk neki.

És ami az alapsémát keretezi, az maga a társadalom.  A társadalom hozza létre ugyanis azokat a hierarchiákat, amiken belül a jogosultságtudat egyáltalán megjelenhet; és szabadon virágozhat. 

Az orvosok élet-halál urai; elképesztően magas társadalmi presztízzsel- és az egészen kirívó eseteket leszámítva szinte felelősségrevonhatatlanul. A hagyományos férfi-női szerepek még mindig olyan elevenek a társadalomban, hogy fura is egy, a világban a férje nélkül utazgató nő (sőt, már egy évekig szingli, huszonéves nő is gyanús). Azt pedig, hogy egyes iskolákban mekkora hatalmuk van a tanároknak, hogy mi mindent tehetnek meg a diákokkal büntetlenül, miféle lelki gyötréseket eszközölnek nap mint nap, nem is kell említenem. Még rosszabb a helyzet, ha ezeket az alrendszereket egy olyan központi irányítószerv (aka: kormány) alakítja és irányítja, ami hasonlóan elnyomó szellemiségű; és az az érdeke, hogy ne felelősen gondolkodó, egészséges lelkületű, magukért kiállni képes polgárai legyenek, hanem zsinóron rángatható alattvalói.

abuse.jpg

Ugyanez az attitűd érvényesül egyéni szinten is. Talán mindannyian tudjuk, mennyire utálja az egészségügyben dolgozók zöme az úgynevezett "problémás betegeket"- akik kérdeznek, akik érteni akarnak, akik kétségbe vonnak bizonyos orvosi javallatokat. Vagy hogy a magáért kiálló nő=házisárkány. Vagy hogy a tanárnak visszaszóló, magát védeni próbáló gyerek mit érezhet, amikor "az ő szemtelensége miatt" ír az egész osztály röpdolgozatot. A saját jogaink melletti kiállásért ezekben a viszonylatokban büntetés jár; adott esetben "csak" a nővérke méltatlankodása, mert a beteg ragaszkodik a lázméréshez; egy másik adott esetben pár jó nagy pofon a pasitól, mert a nő nevetni mert, amikor a pasi síelés közben seggreült. 

Hát, így megy ez. Valamiféle tényleges, vagy érzelmi haszonszerzés miatt, és valamiféle hatalom birtokában sokan használnak ki másokat- de hogy ne kelljen szar embernek érezniük magukat, megideologizálják, miért volt jogos a kihasználás, a bántalmazás. És ezzel a megideologizálással sokkal könnyebb dolguk van, ha egy olyan államban élnek, ahol ez a kormány alapvető működési elve is; valamint ha eleve kész ideológiák állnak ehhez rendelkezésükre. 

Csak a pontosság kedvéért: egyik embernek a másikkal tisztességesen, emberhez méltóan kell beszélnie; a beszólogatás, megalázás nincs rendben akkor sem, ha egyikük élete éppen a másik kezében van. Egyik ember a másiknak nem tilthatja meg, hogy elmenjen valahová- akkor sem, ha történetesen ők ketten egy párkapcsolatban élnek. Gyerekeket vallási ideológiákkal kéretlenül, alattomban traktálni  nincs rendben- akkor sem, ha az a vallás történetesen nem a Sátánt dicsőíti. És akkor sincs rendben, ha éppen olyan körülöttünk a világ, hogy mindezt következmények nélkül megtehetjük. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekhely.blog.hu/api/trackback/id/tr4312298679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása